De ez mit jelent?
Az Életem és határai 7. előadás után, mely az ölelésről, a barátságról és a megbocsájtásról szólt, kérdeztétek sokan, hogy miért értik félre az emberek, ha azt a szót hallják, hogy szerelem. Ez egy elcsépelt szó lenne a mai életben? A válaszom: IGEN. Vagy miért értik félre az emberek, ha két embert ölelésben látnak az utcán, vagy közhelyeken és nem feltétlenük párokról van szó, hanem csak barátokról, szülő-gyermekről, stb...
Az igazi értékét már elvesztette az a szó, hogy szerelem, véleményem szerint.
A szerelem = feltétel nélküli szeretet.
Ez a szeretet legmagasabb foka.
Vagyis szerelmesen szeretjük akkor ezekszerint a gyermekeinket, szüleinket, társunkat? Véleményem szerint akkor igaz ez, ha feltétel nélkül szeretjük őket, nem önző érdekeinkből. Miszerint: addig szeretlek, ameddig az érdekeim azt kívánják. Hanem minden hibáddal együtt szeretlek. Feltétel nélkül.
Amikor beszélgettünk az ölelés fontosságáról, nagyon fontosnak érzem kiegészítésnek megjegyezni: csak akkor éri el szeretet hatását, ha a másik fél is fogadóképes. Ezt a kezdeményező félnek mindig észre kell vennie. Ha valami miatt a kezdeményező fél azt érzi, hogy a partnere visszahúzódik az ölelés elől, akkor azonnal beszélje meg partnerével, hogy ez miért történt. Nagyon fontos, hogy erre a beszélgetésre minél előbb sorkerüljön, mert az ölelés megnemértése miatt a társak nemhogy közelebb kerülnének egymáshoz, hanem egyre messzebb fognak távolodni.
Másik kérdésetekre válaszolva, ami elhangzott:
sokan mondtátok, hogy Ti nem rendelkeztek bűnnel, nincs semmi, ami nyomná a szíveteket.. Igaz egy-egy kisebb hibát elkövettetek, de azok szerintetek nem "vészesek". Akkor miért kellene megbocsájtást kérni társatoktól?
Egy történetet mondok el ezzel kapcsolatban:
Egyszer egy mesterhez két ember ment el, hogy megvallja bűneit. Az egyikük csupán egyetlen bűnnel vádolta magát, de tette nagyon súlyos volt. A másikuk sok apró hibát vallott meg. A mester a következő dolgot kérte tőlük: attól, aki egyetlen súlyos bűnnel vádolta magát azt kérte, hogy menjen el az erdőbe és keressen egy igazán nagy követ, azt fogja meg és vigye a "mester házáshoz". A másikuktól azt kérte, hogy sok apró követ hozzon. Az első ember talált egy követ és nagy nehézségek árán elcipelte a mester viskójához. A másikuk sokkal könnyebben boldogult a sok apró kis kaviccsal. Mikor mind a ketten visszatértek, a következőt kérte a mester: vigyék vissza a köveket oda, ahonnan elhozták. Annak, akinek csak egy követ kellett hoznia, könnyen megtalálta a kő eredeti helyét, míg a másik nem tudta a sok apró követ visszatenni oda, ahonnan összeszedte őket. A mester a következőképp magyarázta a dolgot: aki az egyetlen, de igen nagy bűnt követte el, érezte bűne súlyát és tudta, hogy mit kell helyrehoznia. De aki sok apró vétket követett el, nem érezte, hogy mennyire megváltozott az élete a sok hiba következtében és nem is tudta, hogy hol kell javítania.
Mi is mondjuk, hogy nem öltem meg senkit, nem loptam és nincs nagy bűnöm. Mégis a sok aprónak mondott vétek, amely nem tűnik komolynak és lehet hogy elfelejtettük már őket, elhiteti velünk, hogy alapvetően minden rendben van. Nem hirtelen, váratlanul csúszunk le, hanem szép lassan. Már fel sem tűnik, hogy mennyire messze járunk Istentől, társunktól, szerettünktől.
Nagyon fontos, hogy erre figyeljünk a családi életünkben is. A bűn elfelejtése sok gondott okozhat társunkban, amit nem hoztunk még helyre.
Amikor szeretnénk, hogy valamiért megbocsájtsanak nekünk, akkor jusson eszünkbe, hogy mi milyen mértékben bocsájtottunk meg másoknak. :-)
Egy filmet ajánlok nektek figyelmetekbe, amit itt tudtok megnézni. Ez lesz a következő előadás témája:
Bejegyzések
