Érdekes volt látni, hogy ennyien eljöttetek az előadásra, a késői kezdés ellenére is. Köszönöm Nektek.
Összefoglalom, hogy mi is volt a mai anyag lényege:
Ahogy a vicc szól:
- Mikor kell megtanulnia a férfinak az udvarlást? Házasság előtt, vagy után?
- ???
- Utána, mert előtte megy magától.
A házasság nem olyan, mint a szerencsejáték, hogy megpróbálom, aztán meglátjuk, mi lesz belőle. Sokkal inkább hasonlít egy jól működő, jövedelmező vállalkozáshoz, amelyben mindenki keményen dolgozik, hogy a vállalkozás folyamatosan nyereséges legyen.
Egyetlen házasság sem szép és jó önmagától, sok nehézséget, küzdelmes tapasztalatot kell szerezni, melyek során mindig, - a legnehezebb pillanatokban is - tudni kell házastársunk mellett dönteni. Dönteni, mert amikor nem szép és jó minden, amikor felszáll a rózsaszín köd, amikor nem érzem, hogy társam szeret, viszontszeret, akkor döntésre van szükség, feltétel nélküli szeretetre. Te irányítsd a szívedet, és ne hagyd, hogy a szíved vezessen téged.
Az első néhány év egyszerű. A fiatal házasokat körülveszi még a rózsaszín köd. Aztán telik-múlik az idő, megismerik, megszokják egymást.
Rosszabb esetben nem tudnak tovább kitartani a már megismert társsal, és elválnak. Nem is tudják, mekkora kincset, mekkora lehetőséget dobnak el maguktól. Nem értik, hogy az "életben semmit nem adnak ingyen" mondás mennyire igaz a házasságra is. Ha a hegymászó a hegy lábánál megijedne, mert megbotlott egy kiálló gyökérben, soha nem érne fel a csúcsra.
Nem sokkal jobb az sem, ha teljesen megszokják egymást. Nem egymással élnek, hanem egymás mellett. Este beülnek a tévé elé (még az is lehet, hogy külön szobában, külön tévé elé) és hagyják elmúlni az értékes perceket, órákat, ahelyett, hogy csodaszép időket töltenének együtt.
A igazi megoldás az, ha életünk minden szabad percében igyekszünk megismerni társunkat. Az a pillanat soha nem fog bekövetkezni, amikor kijelenthetjük, hogy teljesen megismertük őt. Mindig lesz egy hetedik szoba, ahová még nem nyitottunk be. Olyan ez, mint egy életünk végéig tartó tanulás. Mikor összeházasodunk, talán elvégeztük már az általános iskolát társunkból. Tovább iratkozhatunk tehát a középiskolai, az egyetemi képzésre, aztán jöhetnek a doktori fokozatok.
Mindez persze nehéz egyedül. Jól jön hozzá a külső segítség. És itt most nem az anyósra és a haverkora gondolunk. Sokkal inkább barátokra, közösségekre.
Vannak nehéz pillanatok, amikor úgy érezzük, nem szeretnek minket, vagy amikor úgy érezzük, nem tudunk, nem akarunk többé társunkkal élni. Az igazi szeretet ilyenkor kap esélyt, hogy megmutassa magát. Könnyű akkor amikor Ő is szeret téged, olyankor a szeretet "megy magától". A nehéz időkben dönteni kell társad mellett, és feltétel nélkül szeretned Őt.
Sajnos mai világunkban nehéz kitartani kimondott szavaink mellett, és sokan még esküjüket is megszegik. Nem is olyan régen az emberek még vágytak a népmesékből megismert történetekre, amikor a királyfi elindul, hogy feleséget keressen magának, és végül meg is találja. A vágy ma már csak a mesék végére vonatkozik: ... és boldogan éltek, míg meg nem haltak. Könnyen elfelejtjük a mese egészének lényegét, hogy a boldogságért mennyi nehézségen kell átvergődni, mennyi sárkánnyal kell megküzdeni.
Ma sokan feladják, vagy el sem kezdik a küzdelmet. Azt gondolják, szerencsét próbálnak máshol, másnál, hátha ott meglelik a békét, a boldogságot. Elhagyják a biztonságos otthont, kettőre zárják maguk mögött az ajtót, a kulcsot pedig kútba dobják, nehogy visszamehessenek. Majd nekiállnak gyémántot keresni mindenfelé, idegenben, és eszükbe sem jut, hogy az oly nagyon áhított gyémánt ott volt otthonukban, csak ott nem keresték, vagy keresték, de nem jó helyen. Pedig a gyémánt ott van minden felelősen, felkészülten kötött házasságban.
Nehéz lenne bárkit is hibáztatni. Napjainkban a celebek irányítják sokak gondolkodását. Olyan értékrend nélküliséget sugárzó emberek, akik a szabadság oltalmazó korlátjait miszlikbe fűrészelik, és a szabadosságot hirdetik helyette szavaikkal és tetteikkel. Hogyan legyen hűséges házastárs valaki, ha még vezető politikusaink is azt hirdetik, hogy az öregecskedő feleségeket cseréljük le?
Nehéz. Nehéz észrevenni a világ zajában, ha egy-egy apró fogaskerék nyikorogni kezd. Sokszor csak akkor ébredünk rá, hogy baj van a gépezetben, amikor már törnek, potyognak a fogaskerekek. Azt hisszük, egy pillanat alatt tönkre ment házasságunk. Nem ment tönkre, csak nem biztos, hogy tudjuk működtetni. Repülőt sem tudnék vezetni, de nem azért mert elromlott, hanem azért, mert nem tudom működtetni. Figyelnünk kell az apró jelekre, az apró nyikorgó hangokra. De még a törött fogaskerekek is cserélhetők.
Ezt még ajánlom figyelmetekbe. Másoljátok be a keresőbe az alábbi linket: http://www.youtube.com/watch?v=QASREBVDsLk&feature=player_embed
Innen folytatjuk a következő héten. :-)
Bejegyzések
