a könyv, mely a szeretet belső felismerésére tanít

Egy végzős egyetemista fiú már hónapok óta kinézett magának egy sportkocsit az egyik autószalonban. Tudta, apjának nem okozna gondot, hogy megvegye neki, ezért volt olyan bátor, és ezt kérte magának ajándékba annak örömére, hogy befejezi az egyetemet.
A fiú véletlenül megtalálta az apja íróasztalán a kocsi megrendelőlapját.
Nagyon megörült, hogy meg fogja kapni a kocsit, és izgatottan várta a diplomaosztó napját.
Amikor végre eljött a nagy nap, és megkapta a diplomát, édesapja behívta az irodájába, és ezt mondta:
- Fiam! Büszke vagyok rád, és nagyon szeretlek! Örülök, hogy ilyen jól helyt álltál az egyetemen, és most elkezdheted a nagybetűs életet. Hadd nyújtsam át sok szeretettel ezt az ajándékot - és erre egy szép díszdobozt vett elő.
A fiú izgatottan kezdte el kinyitni a dobozt, és döbbenten látta, hogy egy Biblia volt benne, melybe arannyal bele volt gravírozva a neve. Nagyon mérges lett és ezt üvöltötte:
- Apám! Van egy csomó pénzed és erre csak egy Bibliát vagy képes ajándékba adni !? - végül mérgében elrohant, és otthagyta a Bibliát a kis díszdobozban.
Évekkel később a fiú nagyon sikeres lett az üzleti életben. Volt egy jó állása, csodálatos családja és mindenki egészséges volt. Egyik nap eszébe jutott az édesapja, hogy meg kellene látogatnia, mivel már idős volt. A diplomaosztó napja óta nem látta. Miközben ezen gondolkodott, telefonon hívták és közölték vele a szomorú hírt, hogy az édesapja meghalt.
Nagyon megdöbbent!
Amikor elkezdte intézni a temetés körüli teendőket, elment az apja házába, mivel szüksége volt néhány hivatalos papírra. Amint belépett a házba szomorúság és megbánás fogta el. Apja iratai között keresgélve megtalálta azt a Bibliát, amit kapott tőle. Érintetlenül ott volt az asztalán, ahogy azt ő ott hagyta.
Könnyes szemmel nyitotta ki, és az első oldalon a Máté 7:11 szerepelt apja kézírásával:
,,Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak,akik kérik tőle?"
És ahogy olvasta ezt az igét, a Biblia hátuljából kicsúszott egy slusszkulcs. Annak a sportkocsinak a kulcsa, amit apjától kért. A bilétáján a szalon neve, ahol átveheti, és egy megjegyzés:"*FIZETVE*".

Milyen sok alkalommal utasítjuk vissza az élet ajándékait, csak azért, mert nem abban a csomagolásban kapjuk, mint amiben elképzeltük! Csak azért mert hallgatunk olyan emberek véleményére, akik visszahúznak minket. Miért nem saját megérzéseinkre támaszkodunk? Az igazi felismeréseket és ajándékokat akkor kapjuk meg, ha bízni tudunk önmagunkban, bízni tudunk megérzéseinkben. Nem a harag, irígység, irányít minket embertársunkkal szemben, hanem az elfogadás. Apa-fiú, anya-lánya kapcsolatban, a kölcsönös támogatás és nem a kölcsönös rivalizálás,barát-barát, munkatárs-munkatárs kapcsolatban a kölcsönös elfogadás és nem a másik bírálata és a helytelen látásmód miatt kialakított bírálat. Ha még azt is hisszük, hogy vannak olyan helyzetek, amikor szüleink, testvéreink, barátaink, munkatársaink rossz útra tévedtek, rossz döntéseket hoznak, bízzunk a jóakaratú emberi c selekedetekben, hogy a társunk ennek ellenére, amit érzünk, jót akar nekünk. Hisz egy könyvbe csúsztatott lapra sok minden értékes ajándék lehet felírva számunkra.

Érdemes bemásolni a lenti linket a böngészőtökbe és megnézni a blogbejegyzés elolvasása után azt a linket, hogy mit jelent a feltétel nélküli szeretet:
http://www.youtube.com/watch?v=Me3Ae2hMGJA&feature=related

Életem és határai 3. - "nyitott kézzel kell szeretni"...

"Egy könyörületes személy, látva hogyan küszködik egy pillangó, hogy kiszabaduljon a bábból, segíteni akart neki. Nagyon gyengéden kitágította a szálakat kialakítva egy kijáratot. A pillangó kiszabadult, kibújt a bábból, bizonytalanul bukdácsolt, de nem tudott repülni. Valamit ez a könyörületes személy nem tudott, és ez az, hogy csak a megszületés, kibújás küszködésén keresztül tudnak annyira megerősödni a szárnyak, hogy repülni lehessen velük. Megrövidített életét a földön töltötte, sosem ismerte meg a szabadságot, sosem élt igazán."

Én úgy mondom, "nyitott kézzel kell szeretni"... Ez egy olyan tapasztalat, ami lassan ért meg bennem, a fájdalom tüzében és a türelem vizében kovácsolódva. Azt tapasztalom, hogy muszáj felszabadítanom azt, akit szeretek, mivel, ha rákulcsolódom, rácsimpaszkodom, vagy megpróbálom irányítani, azt vesztem el, amit megtartani próbálok.
Ha megváltoztatni próbálok valakit, akit szeretek - mivel úgy érzem, én tudom, milyennek kellene lennie - akkor egy nagyon értékes jogától fosztom meg: a jogtól, hogy felelősséget vállaljon saját életéért, választásaiért, létformájáért. Valahányszor ráerőltetem a kívánságomat, vagy akaratomat, vagy hatalmat próbálok gyakorolni fölötte, megfosztom a fejlődés, érés lehetőségétől. Birtoklási vágyammal korlátozom és keresztezem, és teljesen mindegy, mennyire jó szándékkal.
Korlátozni és sérteni tudok a legkedvesebb óvó cselekedetemmel is - és védelmem, vagy túlzott figyelmem szavaknál ékesszólóbban mondja a másik személynek: "Te képtelen vagy magadra vigyázni, nekem kell veled törődnöm, rád vigyáznom, mert te az enyém vagy. Én vagyok érted felelős."
Ahogy tanulom és gyakorlom, egyre inkább azt tudom mondani annak a személynek, aki szeretek: "Szeretlek, értékellek és tisztellek téged. Bízom abban, hogy birtokában vagy, illetve ki tudsz fejleszteni magadban egy olyan erőt, hogy mindazzá válj, ami lehetséges számodra, ha én nem állok az utadba.
Annyira szeretlek, hogy teljesen felszabadítalak, hogy egymás mellett járjunk örömben és bánatban. Együtt fogok veled érezni, ha sírsz, de nem foglak arra kérni, hogy ne sírj. Törődni fogok a szükségleteiddel, támogatni foglak, de nem tartalak vissza, amikor egyedül tudsz menni.
Mindig készen fogok állni, hogy Veled legyek a bánatodban, magányodban, de nem fogom azt elvenni tőled. Igyekezni fogok, hogy figyeljek a szavaidra, azok jelentésére, de nem ígérem, hogy mindig egyet fogok veled érteni. Néha dühös leszek, és akkor ezt olyan nyíltan meg fogom mondani Neked, de ne kelljen különbözőségeink miatt elutasítást, vagy elidegenedést éreznem. Nem tudok mindig veled lenni, nem hallom meg mindig, amit mondasz, mert van, amikor magamra kell figyelnem, magammal kell törődnöm - és ilyenkor is olyan őszinte leszek veled, amennyire tudok."
Tanulom, hogy ki tudjam ezt fejezni azoknak, akiket szeretek, akikkel törődöm, akár szavakkal, akár azzal, ahogyan létezem másokkal és magammal. Én így hívom, "nyitott kézzel szeretni".

Nem vagyok képes mindig távol tartani a kezemet a bábtól, de már egyre jobban megy...

Életem és határai 1.- Magától érthetődik?

Köszöntés

Szeretettel köszöntök mindenkit! Remélem, hogy fogok ismerősökkel és ismeretlenekkel találkozni a blog-oldalamon kereszül. Oldalamat azért hoztam létre, mert sok mindenen keresztül mentem, amin úgy gondolom, hogy végig kellett mennem, azért, hogy eljussak oda, ahol most vagyok. Szépen hangzik ugye? Nem leszek a későbbiekben ennyire rejtélyes, megígérem - mint, hogy azt is -, ha olvassátok az oldalamon a cikkeket, egyre világosabb lesz, amit az előbb leírtam.
Aki nem ismer annak egy pár szóban bemutatkozom: Kocsis Zoltán vagyok. Nős vagyok és van 3 fiam. Ezáltal már megvan majdnem egy focicsapat a családban!

Na de vágjunk bele! 
De nem a focicsapat bővítésébe:-)

A gyertyák csonkig égnek című műben olvasható: egy társaságban a legnagyobb szeretet kifejezése, ha a társaságért lángra lobban a szívünk. Vagy ahogy egy nagy ember mondta régebben: "A szeretet gyújtson fényt szívem sötétjében, adjon irgalmat, értelmet és engedelmességet hogy meghalljam szavának hívását és álltala én is sugározzam embertársaimnak a szeretetet. Ezért én meggyújtok egy képzeletbeli gyertyát, hogy a szeretet lángja itt legyen közöttünk, míg az oldalamon jársz.


Ismerős Karinthy Frigyesnek a Tegezés című jelenete?
ez egy kitűnő szatírája annak, hogy az emberek milyen zavarban vannak mikor nem tudják, hogy tegeződjenek-e, vagy magázódjanak.

Játszunk egyet?

Szavazzunk: ki szavazz arra, hogy ebben a kis közösségben a tisztelet és a szeretet jele a tegeződés legyen?...


...Tegye fel a kezét az, aki igennel szavaz!


Most az tegye fel a kezét, aki pedig arra szavaz, hogy ne magázodjunk! Na jóóóóóóó, akkor tegeződünk. :-)


Eszembe jutott még egy játék:



Próbáljuk ki közösen, így a "mátrixon keresztül":

Felhőkarcolós játék:

Képzeljük el, hogy egy nagyon szép tisztáson sétálgatunk Te meg én. Egyszer csak egy kis tanyához érkezünk. A tanya közepén két kis ház áll egymással szemben. Semmi mást nem lehet a környékeny látni csak ezt a két, kicsit roskadozó házakat. Amikkor közelebb érünk hozzájuk, hirtelen eszembe jut egy játék, amit kérlek most a mártix világában képzelj el magadnak és saját magadnak válaszold meg mindig a játékba feltett kérdéseimet. Ha igenek a válaszok, akkor tovább mehetsz a játékban, míg a célhoz nem érsz.
Itt állunk szemben ezzel a két kis házal. Azt kérdezem: - ha a kisház tetejére, felteszünk egy széles pallót, ami a két tetőt összeköti és Te: menj végig a pallón, úgy, hogy közbe ne essél le! Ha végigmész rajta, akkor kapsz 1o.ooo Ft-ot. A palló és a föld között van 1o méter. Keresztül mennél?

Ha IGEN volt a válaszod, akkor tovább mehetünk. Nagyon meleg van utunk során. A sok sétálásban elfáradtunk. Egyszer csak megláttunk egy hatalmas házat. Eszembe jut ekkor, hogy itt is egy játékra kérlek meg: A házat "U" alakban építették, egy nagyon szép belső kerttel. Van egy nagyon szép kis tó a kertben. A tó felé teszek egy, a kertben található 1 méter széles fadeszkát. A tóban piranyák úszkálnak.

Én megint megkérdezem Tőlled:
- menj végig a deszkán úgy, hogy közben ne essél le! Ha végigmész rajta, akkor kapsz 1oo.ooo Ft-ot. A deszkák alatt - figyelmeztetlek -, piranyák úszkálnak. Keresztül mennél?
Ha IGEN volt a válaszod, akkor tovább mehetünk.
Ezt az akadályt is leküzdve, elérkezünk a városban. Nagyon nagy a város, tele van emberekkel, hatalmas forgalom az utcákon. Egyszer csak meglátjuk az Árpád-hídnál, hogy van két irodaház. A két irodaház között 1o méter van. Felmegyünk a tetőre. A két tetőt egy vaspalló köti össze,. A két oldalán korlát. Alattunk 1oo méter mélység. Azt mondom Neked: - ha keresztül mész rajta, akkor kapsz 1.ooo.ooo Ft-ot. Keresztül mennél?
Ha IGEN volt a válaszod, akkor maradjunk itt fent a tetőn egy kicsit. Megnehezítem a feladatodat és a korlátot elveszem. Azt mondom, ha így keresztül mennél, akkor kapsz 2.ooo.ooo Ft-ot. Keresztül mennél?
Ha még mindig IGEN a válasz, akkor most már biztosan olyan feladatot mondok neked, amit nem fogsz végrehajtani. Még mindig a tetőn vagyunk. Még mindig át kell jutnunk a másik oldalra, de a vaspallónk már csak 4o cm széles. Ónoseső esik és viharos szél fúj. Kapsz 1.ooo.ooo Svájci frankot, ha átmész a másik oldalra. Ugye erre "EZT MÁR NEM" a válaszod. Senki nem kockáztatja az életét.
Viszont még tudom nehezíteni a feladatot, annak ellenére, hogy azt mondtad, hogy ezt már semmi pénzért: Ugyanaz a feladat mint a legutóbb. Még mindig a tetőn vagyunk. Még mindig át kell jutnunk a másik oldalra, de a vaspallónk már csak 4o cm széles. Ónoseső esik és viharos szél fúj. Viszont nem kapsz semmi pénzt, ha átmész a másik oldalra. A másik oldalon, Tőlled 2o méterre ott van és ott lóg a gyermeked, aki kiabál kétségbeesve, hogy: - apa, anya, ments meg, mert lezuhanok. Mit tennél?
SZÓ NÉLKÜL ÁTMENNÉL UGYE?

A történet tanulsága: Magától érthetődő legyen, hogy amilyen tudást megszerzünk, azt egyből építsük be életünkbe, mert a tudás nem akkor a miénk, amikor megtanultuk, hanem akkor, amikor megéltük. Megéltük és nem kiéltük... Megéltük és nem kiéltük...

Nézzük például a haragot: nagyon sokszor keresnek meg sajnos a barátaim, hogy vállás közelében vannak. Amikor szóbakerül, hogy miért, akkor elmondják, hogy az a sze... - megcsalt. Ezután megkérdezem a másikat, hogy mi történt? Ő miért akar vállni? Erre a másik fél azt feleli: a társa minden ismerősének, barátjának elmondta, hogy mi történt és ezt nem tudja feldolgozni. Az indulatok természetes velejárója a harag. Harag nélkül nincs és nem is lehet megbocsájtás. A harag és a fájdalom megélésében és nem kiélésében, ezután benne kell lenni, hogy lerakhatatlan felelőssége van a szenvedő félnek is. Néha nem az okoz nagyobb sérülést egy kapcsolatban, ami megtörtént, hanem az azt követő rossz kommunikáció. De erre majd későbbi írásaimban bővebben kitérek.

Felesősségem ezzel a bloggal kapcsolatban:

Azt tudom, hogy leírhatatlan felelősségem van, hogy itt vagyok, de nektek is, amikor elmentek aerről az oldalról, miután elolvastátok. Mert a szavak olyanok, mint egy kalitkába zárt madár. Ha kinyitom a kalitkát a madár kirepül és oda száll, ahová akar. Ezért tudom, hogy nagy felelőségem van, hogy mit írok.
Szeretném, ha ez a blogg oldal ahhoz járulna hozzá, hogy jobban megértsük magukat és embertársainkat és jobban tudjunk neki segíteni. Soha nem mondjuk azt társunknak, barátainknak, ismerőseinknek, szüleinknek, gyermekeinknek, hogy: TE KOMPLEXUSOS BA....! Tönkre ment miattad az életem!