"Én vagyok az út, az igazság és az élet" - mondta régebben egy szerető hang. De valóban közelebb kerülünk ennek a mondatnak a tartalmi lényegéhez?
Hogyan befolyásolhatják a szülők gyermekük életét a komplexusos látásmód irányba (anya és apakomplexusok, amik lehetnek poitíva vagy negatívak)?
Ha rá tudunk nézni önmagunkra és látjuk megoldandó hibáinkat, már az igazság útjára lépünk.
Kiemeltem kérem, hogy ne higgyetek nekem, amiket itt a Bloggban írok. Egy tudás nem akkor a Tiétek, ha olvastátok, vagy hallottátok, hanem akkor ha ezután kipróbáljátok és a Ti életetekben is működik. Ha viszont működik akkor alkalmazzátok is!
Szeretnék rávilágítani, hogy az emberi komplexusaink milyen befolyással lehetnek cselekedeteinkre. Nem az embereknek vannak komplexusai, hanem a komplexusnak vannak emberei. Tehát vigyázzunk arra, hogy ne ítéljük meg embertásrsainkat a cselekedeteik révén, hanem segítsünk nekik a komplexusoktól elszakadni. Itt nagyon sok szeretetre van szükségünk.
Kétféle képpen lehet szeretni (1. jóindulattal és 2. jóakarattal)
Azt tudtátok, hogy a szeretetnek két fajtája van? A jóindulatú és a jóakaratú szeretet. A kettő közötti különbség az az, hogyha jóindulatúan szeretek valakit, abban benne van, hogy kihasználhatja jóindulatomat, mert mindig az ő érdekeit nézem. Ha viszont jóakarattal szeretek valakit, akkor pedig jót akarva neki, tehetek olyan lépéseket is, ami az illetőnek nemfog tetszeni, viszont tudom teljes meggyőződésemből, hogy döntésemmel az ő érdekeit szolgálom. Ilyen az, amikor a serülő gyermekünket elküldjük aludni, de ő még fent akar maradni. - De anya, de apa, olyanok vagytok!!! A Marciéknál, Piriéknél fentmaradhatnak hajnali 3-ig!!!! Találkoztatok már ilyennel??? Tehát szeressünk mindig jóakarattal és soha nem jóindulattal. Soha ne érdekeljen Titeket, hogy hogyan nevel a másik szülő és mit mond. Soha ne érdekeljen Titeket sem serdülő korban lévő fiatalok, hogy a veletek egyidős társaitok hogyan cselekednek.
Cselekedjetek mindig úgy, ahogyan szeretnétek, hogy veletek cselekedjenek!
Tihanyi viszhang
Szép beszédből, mindig a szépbeszédet kapom vissza.
NAGYPAPA ÉS UNOKÁJA sétált Tihanyban az apátság domboldalán. Hirtelen a fiú megbotlik, és éles fájdalmat érezve felkiált: Áúúúúúúúúúúúúúú.
Meglepetésére hangot hall az erdő gyomrából:
- Áúúúúúúúúúúúúúúúú.....!
Kíváncsiságtól fűtve a hang irányába kiált:
- Ki vagy te?
... de az egyetlen válasz ami érkezik:
- Ki vagy te?
Méregbe gurul a fiú és ezt kiáltja:
- Gyáva vagy!
... és a hang visszaszól:
- Gyáva vagy!
A fiú ránéz a nagypapájára és megkérdezi,
- Nagyapa mi folyik itt?
Kisunokám - válaszolta a nagyapaja. Figyelj csak! - majd elkiáltja magát:
- Csodállak!
... a hang felel:
- Csodállak!
A nagyapja azt kiáltja:
-Csodálatos vagy!
... a hang pedig válaszol:
- Csodálatos vagy!
Majd a nagypapa elmagyarázza:
Az emberek ezt VISSZHANGNAK nevezik, pedig ez valójában maga az ÉLET! Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te másoknak nyújtasz. Az élet tükröt tart cselekedeteidnek. Ha több szeretetre vágysz, adj több szeretetet! Ha megértésre vágysz, te is érts meg és tisztelj másokat! Ha azt akarod, hogy az emberek türelmesek és tisztelettudóak legyenek veled szemben, te is légy türelmes és mutass tiszteletet! A természet eme törvénye életünk minden területére érvényes. Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te másoknak nyújtasz. Az élet nem véletlenek sorozata, hanem tetteidet tükrözi.
Ami igazán értékes csak azt halljátok meg és arról beszéljetek! Ez pedig nem más, mint a pozitiv, segitő szándékú gndolatok. De ezt csak akkor fogjátok meghallani, ha hegyezitek rá a fületeket. Mint amikor tudjátok, hogy létezik egy rádióadó, de még nem halljuk, mert amikor bekapcsoljuk a rádiót, csak sercegést halljuk. Minél finomabban hangolunk az adókörzetbe, annál finomabban és tisztábban halljuk a hangokat.
Egyik barátom azt mondta, ha nem látom a tengert, nem hiszem el, hogy van. Nekünk nem szabad ilyennek lennünk. Nyitottak legyünk és tudjunk új élményeket befogadni.
Komplexusaink
Olvastam egy könyvet, amit ajánlok Nektek is: Verena Kast-Személyiségfejlődés a cime.
Verena Kast azt mondja: az embereknek nagyon sok komplexusuk van, de legfőbbképpen anya és apakomplexusuk van.
Ha egy férfi újra anyát keres barátnőjében vagy kifejezetten anyás barátnője van, akkor rásütik, hogy anyakomplexusu. Úgy értik, hogy ez a férfi megrekedt egy korábbi fejlődési fokon, ami a felnőt énjének már nem igazán tesz jót. Mert ha valaki kisgyermek korában azt mondja, anya, anya te vagy a tuttim, akkor az helyén való. De ha valaki 40 évesen is ezt mondja... hátttt.
Ha egy nő jóval idősebb férfihoz vonzódik, akkor azt mondják rá: apakomplexusu. Ez a lány nem tudott az apjáról leválni.
Ha egy lány aki felnőtt létére is együtt él édesanyjával és feltünően utánozza anyjának életstilusát, akkor azt mondják rá: anyaakomplexusu. Az is lehet, hogy ezeket egészen kedves tulajdonságoknak tartják.
Az énkomplexusnak a megfelelő életkorban le kell vállnia az anya- és apakomplexusról, hogy az ember felismerhesse életkorának megfelelő feladatait, mert csak így lesz képes megbírkóznia az élet nehézségeivel. Mert az tévhit, hogy az élet nem nem nehéz. Aki ezt mondja vagy ez alapján akar élni, az nem mond igazat és becsapja magát. Az élet nehéz és erre gyerekeinket is meg kell tanítanunk.
“Én mindent másképpen akarok csinálni”
Levállás a megfelelő életkorban
Amikor eredetileg pozitív komplexusról beszélünk, az azt jelenti, hogy eredetileg pozitív hatást gyakorolt az illetőre. A pozitív hatás meg is maradt volna, ha a megfelelő életkorban sikerül a levállás. Az eredetileg pozitív anyakomplexus biztonságérzetet ad a gyermeknek, azt az érzést, hogy fontos és érdekes személy. Akinek az énje így fejlődik, az bizalmat érez a másik iránt és könnyen teremt kapcsolatot. Általában megérti a többi embert és őt is megértik.Viszont legkésőbb serdülő korban meg kell szünnie a szülőfigurák idealizálásának.Mert a szülői helyzet eszményítése kimondatlanul a gyermeki helyzet lebecsülését jelenti. Ha mindig is tilos volt elmenni valahová vagy mindig is tilos volt gondolkodni másképpen, akkor a kamaszodó gyermek vagy keményen megdolgozik a tilalom leküzdéséért, vagy le kell mondania a levállásról. A levállás kompromisszum a között amit az embernek a saját élete akar és a között amit a külvilág akar. A levállásnak a fő szakasza a serdülő kor. Ekkor alakul át az énkomlexus szerkezete és az önértékelése bizonytalanná válik. Nagyon fontos, hogy ebben az időszakban a serdülő közösséget érezzen a szüleivel.
Van egy történetem ezzel kapcsolatban: A gyermek egy ház első emeletén lakik, amikor is tűz üt ki. Egyedül van otthon. Pánikba eseik és kiszalad, az erkélyre. Édesapja akkor ér haza és megdöbbenten látja hogy ég a ház. De már nem tud felszalani a fiáért. Ő látja fiút, a fia azonban a füst miatt nem.Felkiabál az édesapja a fiának:
- Ugorj ki fiam........
De apám, nem láttlak, hogy hol vagy.
- Nem baj, hogy nem látsz. Én látlak és bízz bennem. Elkaplak.
-Apám, nem látlak a nagy füsttől......
- Bízál és ugorj fiam!!!
És a fiú ugrott. így menekólt meg.
Nagyon fontos az, hogy a gyerekünkkel bizalmi kapcsolatot alakítsunk ki és ne parancskapcsolatot.
Sokszor az apa és az anya énképével szembekerülve határozzák meg a serdülők a saját énképüket. A szülők ki nem élt vágyait kiszimatolhatják és olyan értékké emelik,, amit ők akarnak most megtapasztalni. Minél jobban ttiltakozik egy gyerek és lázad a szülő előtt, annál erősebb a függősége és a szeretete. Muszály ahhoz lázadnia, hogy le tudjon vállni.
Miért van annyi rivalizálás, versengés, és elutasítás a kamasz fiúk és apja között. A zavar a kisgyermek kórból ered. A kisgyermek korban az apa teszi lehetővé, hogy a gyermek ellenálljon a totális anyafüggőségnek. Ő az aki támogatja egész életében a testi, lelki fejlődését. Ennek hiányában a gyermek másokban fogja keresni az “apát”. Vagy Celeb embereket fog magasztalni a TV-ből vagy a környezetéből fog kiválasztani olyan embert, aki az apát helyettesíti. Ezért kell mindenképpen... mindenképpen kell, hogy a családban legyen egy APA. Ezután a kamaszkorban újra fellángol a szeretet az anyja iránt. Viszont felébred a félelem is, az anyafüggőségtől. Ha ezt észrevesszük és szép lassan engedjük, hogy újraszülessen......
AZT TUDTÁTOK, HOGY EGY GYERMEKET AZ ANYJA KÉTSZER SZÜLI MEG? ÚGY-ÚGY..
Egyszer, amikor biológiailag megszüli, másodszor, amikor azt tudja mondani: édes gyermekem, szeretlek, de itt az ideje, hogy kirepüljél.
.... de folytassuk. Tehát. Az anya engedi újjászületni gyermekét. Az apához való kisgyermekkori viszony is újjáéled a serdülőkorban. Ez a szeretetteli kapcsolat azonban nem maradhat fent, mert akkor a fiú a “papa fiacskája” maradna és letérne az önnálóvá vállás útjáról. Ezért ébred benne heves elutasítás apjával szemben is. A rivalizálás annál hevesebb, minél jobban szerette egymást korábban és szereti egymást még mindig a két férfi.
Ha az apa itt el tudja engedni a fiát és nem telepszik rá, hogy fent tartsa az a szeretetet, amit a gyermek már el akar engedni, na akkor válik és változik át a kapcsolat apa és barátja kapcsolatává. A fiú tovább haladhat útján. És személyiségét tisztelni fogja az apja is. Viszont még egy dolognak meg kell történnie: az anyjáról és az anyakomplexusáról is le kell vállnia.
Nézzük meg, hogy mi a helyzet a kamasz lányokkal?
A lányok serdülőkorában is újjáéled a az apa- és az anyakomplexus. Az előtérben azonban az apakomlexus áll:
Az édesapja révén megtapasztalt értékeket a serdülő lány a barátjára és/vagy a szellemi életre viszi át. A fiatal hölgyek dolgát megnehezíti, hogy a hagyományos társadalom nem sürgeti a leválást az apakomplexusról. A nő akkor tölti be szerepét, ha barátja vagy élettársa van. De mi van a saját identitásával? Folytatom legközelebb...
Mindenkinek szép napot!
Hogyan befolyásolhatják a szülők gyermekük életét a komplexusos látásmód irányba (anya és apakomplexusok, amik lehetnek poitíva vagy negatívak)?
Ha rá tudunk nézni önmagunkra és látjuk megoldandó hibáinkat, már az igazság útjára lépünk.
Kiemeltem kérem, hogy ne higgyetek nekem, amiket itt a Bloggban írok. Egy tudás nem akkor a Tiétek, ha olvastátok, vagy hallottátok, hanem akkor ha ezután kipróbáljátok és a Ti életetekben is működik. Ha viszont működik akkor alkalmazzátok is!
Szeretnék rávilágítani, hogy az emberi komplexusaink milyen befolyással lehetnek cselekedeteinkre. Nem az embereknek vannak komplexusai, hanem a komplexusnak vannak emberei. Tehát vigyázzunk arra, hogy ne ítéljük meg embertásrsainkat a cselekedeteik révén, hanem segítsünk nekik a komplexusoktól elszakadni. Itt nagyon sok szeretetre van szükségünk.
Kétféle képpen lehet szeretni (1. jóindulattal és 2. jóakarattal)
Azt tudtátok, hogy a szeretetnek két fajtája van? A jóindulatú és a jóakaratú szeretet. A kettő közötti különbség az az, hogyha jóindulatúan szeretek valakit, abban benne van, hogy kihasználhatja jóindulatomat, mert mindig az ő érdekeit nézem. Ha viszont jóakarattal szeretek valakit, akkor pedig jót akarva neki, tehetek olyan lépéseket is, ami az illetőnek nemfog tetszeni, viszont tudom teljes meggyőződésemből, hogy döntésemmel az ő érdekeit szolgálom. Ilyen az, amikor a serülő gyermekünket elküldjük aludni, de ő még fent akar maradni. - De anya, de apa, olyanok vagytok!!! A Marciéknál, Piriéknél fentmaradhatnak hajnali 3-ig!!!! Találkoztatok már ilyennel??? Tehát szeressünk mindig jóakarattal és soha nem jóindulattal. Soha ne érdekeljen Titeket, hogy hogyan nevel a másik szülő és mit mond. Soha ne érdekeljen Titeket sem serdülő korban lévő fiatalok, hogy a veletek egyidős társaitok hogyan cselekednek.
Cselekedjetek mindig úgy, ahogyan szeretnétek, hogy veletek cselekedjenek!
Tihanyi viszhang
Szép beszédből, mindig a szépbeszédet kapom vissza.
NAGYPAPA ÉS UNOKÁJA sétált Tihanyban az apátság domboldalán. Hirtelen a fiú megbotlik, és éles fájdalmat érezve felkiált: Áúúúúúúúúúúúúúú.
Meglepetésére hangot hall az erdő gyomrából:
- Áúúúúúúúúúúúúúúúú.....!
Kíváncsiságtól fűtve a hang irányába kiált:
- Ki vagy te?
... de az egyetlen válasz ami érkezik:
- Ki vagy te?
Méregbe gurul a fiú és ezt kiáltja:
- Gyáva vagy!
... és a hang visszaszól:
- Gyáva vagy!
A fiú ránéz a nagypapájára és megkérdezi,
- Nagyapa mi folyik itt?
Kisunokám - válaszolta a nagyapaja. Figyelj csak! - majd elkiáltja magát:
- Csodállak!
... a hang felel:
- Csodállak!
A nagyapja azt kiáltja:
-Csodálatos vagy!
... a hang pedig válaszol:
- Csodálatos vagy!
Majd a nagypapa elmagyarázza:
Az emberek ezt VISSZHANGNAK nevezik, pedig ez valójában maga az ÉLET! Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te másoknak nyújtasz. Az élet tükröt tart cselekedeteidnek. Ha több szeretetre vágysz, adj több szeretetet! Ha megértésre vágysz, te is érts meg és tisztelj másokat! Ha azt akarod, hogy az emberek türelmesek és tisztelettudóak legyenek veled szemben, te is légy türelmes és mutass tiszteletet! A természet eme törvénye életünk minden területére érvényes. Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te másoknak nyújtasz. Az élet nem véletlenek sorozata, hanem tetteidet tükrözi.
Ami igazán értékes csak azt halljátok meg és arról beszéljetek! Ez pedig nem más, mint a pozitiv, segitő szándékú gndolatok. De ezt csak akkor fogjátok meghallani, ha hegyezitek rá a fületeket. Mint amikor tudjátok, hogy létezik egy rádióadó, de még nem halljuk, mert amikor bekapcsoljuk a rádiót, csak sercegést halljuk. Minél finomabban hangolunk az adókörzetbe, annál finomabban és tisztábban halljuk a hangokat.
Egyik barátom azt mondta, ha nem látom a tengert, nem hiszem el, hogy van. Nekünk nem szabad ilyennek lennünk. Nyitottak legyünk és tudjunk új élményeket befogadni.
Komplexusaink
Olvastam egy könyvet, amit ajánlok Nektek is: Verena Kast-Személyiségfejlődés a cime.
Verena Kast azt mondja: az embereknek nagyon sok komplexusuk van, de legfőbbképpen anya és apakomplexusuk van.
Ha egy férfi újra anyát keres barátnőjében vagy kifejezetten anyás barátnője van, akkor rásütik, hogy anyakomplexusu. Úgy értik, hogy ez a férfi megrekedt egy korábbi fejlődési fokon, ami a felnőt énjének már nem igazán tesz jót. Mert ha valaki kisgyermek korában azt mondja, anya, anya te vagy a tuttim, akkor az helyén való. De ha valaki 40 évesen is ezt mondja... hátttt.
Ha egy nő jóval idősebb férfihoz vonzódik, akkor azt mondják rá: apakomplexusu. Ez a lány nem tudott az apjáról leválni.
Ha egy lány aki felnőtt létére is együtt él édesanyjával és feltünően utánozza anyjának életstilusát, akkor azt mondják rá: anyaakomplexusu. Az is lehet, hogy ezeket egészen kedves tulajdonságoknak tartják.
Az énkomplexusnak a megfelelő életkorban le kell vállnia az anya- és apakomplexusról, hogy az ember felismerhesse életkorának megfelelő feladatait, mert csak így lesz képes megbírkóznia az élet nehézségeivel. Mert az tévhit, hogy az élet nem nem nehéz. Aki ezt mondja vagy ez alapján akar élni, az nem mond igazat és becsapja magát. Az élet nehéz és erre gyerekeinket is meg kell tanítanunk.
“Én mindent másképpen akarok csinálni”
Levállás a megfelelő életkorban
Amikor eredetileg pozitív komplexusról beszélünk, az azt jelenti, hogy eredetileg pozitív hatást gyakorolt az illetőre. A pozitív hatás meg is maradt volna, ha a megfelelő életkorban sikerül a levállás. Az eredetileg pozitív anyakomplexus biztonságérzetet ad a gyermeknek, azt az érzést, hogy fontos és érdekes személy. Akinek az énje így fejlődik, az bizalmat érez a másik iránt és könnyen teremt kapcsolatot. Általában megérti a többi embert és őt is megértik.Viszont legkésőbb serdülő korban meg kell szünnie a szülőfigurák idealizálásának.Mert a szülői helyzet eszményítése kimondatlanul a gyermeki helyzet lebecsülését jelenti. Ha mindig is tilos volt elmenni valahová vagy mindig is tilos volt gondolkodni másképpen, akkor a kamaszodó gyermek vagy keményen megdolgozik a tilalom leküzdéséért, vagy le kell mondania a levállásról. A levállás kompromisszum a között amit az embernek a saját élete akar és a között amit a külvilág akar. A levállásnak a fő szakasza a serdülő kor. Ekkor alakul át az énkomlexus szerkezete és az önértékelése bizonytalanná válik. Nagyon fontos, hogy ebben az időszakban a serdülő közösséget érezzen a szüleivel.
Van egy történetem ezzel kapcsolatban: A gyermek egy ház első emeletén lakik, amikor is tűz üt ki. Egyedül van otthon. Pánikba eseik és kiszalad, az erkélyre. Édesapja akkor ér haza és megdöbbenten látja hogy ég a ház. De már nem tud felszalani a fiáért. Ő látja fiút, a fia azonban a füst miatt nem.Felkiabál az édesapja a fiának:
- Ugorj ki fiam........
De apám, nem láttlak, hogy hol vagy.
- Nem baj, hogy nem látsz. Én látlak és bízz bennem. Elkaplak.
-Apám, nem látlak a nagy füsttől......
- Bízál és ugorj fiam!!!
És a fiú ugrott. így menekólt meg.
Nagyon fontos az, hogy a gyerekünkkel bizalmi kapcsolatot alakítsunk ki és ne parancskapcsolatot.
Sokszor az apa és az anya énképével szembekerülve határozzák meg a serdülők a saját énképüket. A szülők ki nem élt vágyait kiszimatolhatják és olyan értékké emelik,, amit ők akarnak most megtapasztalni. Minél jobban ttiltakozik egy gyerek és lázad a szülő előtt, annál erősebb a függősége és a szeretete. Muszály ahhoz lázadnia, hogy le tudjon vállni.
Miért van annyi rivalizálás, versengés, és elutasítás a kamasz fiúk és apja között. A zavar a kisgyermek kórból ered. A kisgyermek korban az apa teszi lehetővé, hogy a gyermek ellenálljon a totális anyafüggőségnek. Ő az aki támogatja egész életében a testi, lelki fejlődését. Ennek hiányában a gyermek másokban fogja keresni az “apát”. Vagy Celeb embereket fog magasztalni a TV-ből vagy a környezetéből fog kiválasztani olyan embert, aki az apát helyettesíti. Ezért kell mindenképpen... mindenképpen kell, hogy a családban legyen egy APA. Ezután a kamaszkorban újra fellángol a szeretet az anyja iránt. Viszont felébred a félelem is, az anyafüggőségtől. Ha ezt észrevesszük és szép lassan engedjük, hogy újraszülessen......
AZT TUDTÁTOK, HOGY EGY GYERMEKET AZ ANYJA KÉTSZER SZÜLI MEG? ÚGY-ÚGY..
Egyszer, amikor biológiailag megszüli, másodszor, amikor azt tudja mondani: édes gyermekem, szeretlek, de itt az ideje, hogy kirepüljél.
.... de folytassuk. Tehát. Az anya engedi újjászületni gyermekét. Az apához való kisgyermekkori viszony is újjáéled a serdülőkorban. Ez a szeretetteli kapcsolat azonban nem maradhat fent, mert akkor a fiú a “papa fiacskája” maradna és letérne az önnálóvá vállás útjáról. Ezért ébred benne heves elutasítás apjával szemben is. A rivalizálás annál hevesebb, minél jobban szerette egymást korábban és szereti egymást még mindig a két férfi.
Ha az apa itt el tudja engedni a fiát és nem telepszik rá, hogy fent tartsa az a szeretetet, amit a gyermek már el akar engedni, na akkor válik és változik át a kapcsolat apa és barátja kapcsolatává. A fiú tovább haladhat útján. És személyiségét tisztelni fogja az apja is. Viszont még egy dolognak meg kell történnie: az anyjáról és az anyakomplexusáról is le kell vállnia.
Nézzük meg, hogy mi a helyzet a kamasz lányokkal?
A lányok serdülőkorában is újjáéled a az apa- és az anyakomplexus. Az előtérben azonban az apakomlexus áll:
Az édesapja révén megtapasztalt értékeket a serdülő lány a barátjára és/vagy a szellemi életre viszi át. A fiatal hölgyek dolgát megnehezíti, hogy a hagyományos társadalom nem sürgeti a leválást az apakomplexusról. A nő akkor tölti be szerepét, ha barátja vagy élettársa van. De mi van a saját identitásával? Folytatom legközelebb...
Mindenkinek szép napot!
Bejegyzések
