Nagyon sok ember úgy éli le az életét, hogy meg sem születik. Miért? Komplexusai révén nem képes reálisan látni a világot. Erre keressük majd a választ a jövő heti előadásunkon.
Az előadás felmerülő kérdései:
De mi van akkor, ha nem engedjük meg magunknak azt a luxust, hogy komplexusainkon keresztül szemlélődjünk? Mi van akkor, ha nem úgy gondolkozunk, hogy: "ha nem láttam életemben a tengert, akkor nem hiszem el, hogy van?" Adjuk meg az esélyt, hogy tudjunk ránézni úgy a világra, mint egy ma született gyermek. Csodálattal és mindent feltétel nélkül elfogadva. Majd az élet megmutatja saját arcát.
Egy történetet fogunk ellemezni, ami a következő:
Egy várandós anya két gyermeket hord a méhében.
Az egyik egy "kis hívõ", a másik egy "kis szkeptikus".
Az egyik egy "kis hívõ", a másik egy "kis szkeptikus".
A szkeptikus azt kérdezi: Te hiszel a születés utáni életben?
Hát persze. - mondja a kis hívõ. Az itteni életünk arra való, hogy felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erõsekké váljunk arra, ami ott kint vár bennünket!
Hülyeség! - mondja a szkeptikus. - Ez nem igaz! Hogyan nézhet ki a kinti, külső élet?
Pillanatnyilag még nem tudom - mondja a kis hívõ, de biztos sokkal világosabb, mint itt bent! Talán, lehet, hogy a szánkkal fogunk enni és a lábunkkal fogunk menni!
Nonszensz, lehetetlen! - mondja a szkeptikus. - Megyünk a lábunkkal és eszünk a szánkkal!? Micsoda hülyeség! Ez egy fura ötlet, hogyan is működhetne!
Itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot. Nem lehetséges élet a születés után, hiszen ez a zsinór már így is túl rövid!
Hát persze, hogy működni fog csak minden egy kicsit másként fog kinézni. -mondja a kis hívõ.
Soha sem fog működni! - véli a kis szkeptikus. - Még soha senki nem tért vissza a születés után! Születés után vége az egésznek!
Az élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra!
Még ha nem is tudom pontosan, milyen lesz a születés utáni élet - mondja a kis hívõ -, de azt tudom, hogy találkozni fogunk az édesanyánkkal, és ő nagyon vigyáz majd ránk!
Anya!? Te hiszel egy anyában? Hol van? - kérdezi a kis szkeptikus.
Itt van körülöttünk, mi benne vagyunk, és általa létezünk, nélküle nem létezhetnénk! - válaszolja a kis hívõ.
Mire a kis szkeptikus: Soha nem láttam még semmilyen anyát! Nincs is ilyen!
A kis hívõ elgondolkozik egy pillanatra. - Néha, amikor nagyon csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel, vagy érezheted, amikor megsimogatja világunkat! - mondja aztán halkan - Mindenesetre én hiszem, hogy az igazi életünk a születés után kezdődik!
Bejegyzések
